| Source (Magyar) | Translation of Magyar (English) | Source (German) | Translation of German (English) |
|---|---|---|---|
|
Én Istenem! Uram! első szavam tehozzád könyörögjön, téged dicsérjen, amidőn pihenő ágyamat elhagyva, ismét megkezdem napi kötelességeim teljesítését.
|
My God! Lord, let my first word be, to praise you, as I leave my bed of rest, and begin again to fulfil my daily duties.
|
Mein Gott und Herr! Mein erstes Wort sei ein Gebet zu Dir, Dich verherrlichend wenn ich mein Ruhelager verlasse, um wieder an die Erfüllung meiner Tagespflichten zu gehen.
|
My God and Lord! My first word is a prayer to you, glorifying you when I leave my place of rest to go back to the fulfillment of my daily duties.
|
|
Te adtál belém tiszta lelket, te alkottad azt, te lehelted bensőmbe, és egykoron majd te veszed el tőlem az alkonyoknak alkonyán — olyan kimondhatatlanul forró köszönettel borulok le a reggeli órában, teelőtted, amiért újra láthatom a te szép világodat, amiért édes alvással fölűditetted egész valómat, amiért fölébresztetted bennem újra a tetterőt, a buzgalmat, az életkedvet, a reményeket és a törekvéseket, — amiglen csak bensőmben lelkem él, amig a szivem dobogni meg nem szűnik, mindenkoron hálát mondok tenéked örökkévaló Istenem! atyáim Istene! minden fűszálnak és a legkisebbnek és a legnagyobbnak Alkotója, minden léleknek egyedűlvaló Ura!
|
You have poured a pure soul within me, you created it, you breathed it into me, and you will one day take it from me in the twilight of twilights – I fall down before you in the morning with such unspeakable warm thanksgiving that I may see again your beautiful world, for having warmed my whole being with sweet sleep, for having awakened in me again the energy, the zeal, the zest for life, the hopes and aspirations, — as long as my soul lives within me, until my heart ceases to beat, I will always give thanks to you, my everlasting God! God of my ancestors, Maker of every blade of grass, and of the least and the greatest, the only Sovereign of every soul!
|
Du hast mir eine reine Seele eingehaucht, sie gebildet und erschaffen, und einst, wenn meine Tage zur Neige gehen, nimmst Du sie mir wieder — mit unausprechlich innigem Danke sinke ich in dieser Morgenstunde vor Dir nieder, Dir für die Gnade zu danken, dass ich Deine schöne Welt wieder sehen kann, dafür, dass Du mein ganzes Wesen durch süssen Schlaf erfrischt hast, dass Du die Schaffensfreudigkeit, den Eifer, die Lebenslust, die Hoffnungen und Bestrebungen in mir wieder erweckt hast — so lange die Seele in mir lebt, so lange mein Herz nicht zu pochen aufhört, immerdar will ich Dir danken ewiger Gott! Gott meiner Väter! der Du jeden Grashalm, das Kleinste und Grösste auf Erden erschaffen hast, einziger Herr über alle Seelen!
|
You have breathed into me a pure soul, formed it and created it, and one day, when my days are running out, you will take it from me again — with inexpressibly intimate thanks I prostrate before you in this morning hour to thank you for the grace that I can see your beautiful world again, for it, for having refreshed my whole being with sweet sleep, for having reawakened in me the joy of creation, the zeal, the love of life, the hopes and aspirations — as long as the soul lives in me, as long as my heart does not stop throbbing, forever I will thank you, eternal God! God of my fathers! who created every blade of grass, the smallest and the largest on earth, the only Master over all souls!
|
|
Dicsértessél Örökkévaló! Aki hajnalok jöttén visszaadod a lelket a testbe, és föltámasztod véle a szunvnyadó életerőt! Ámen.
|
Praise you, Everlasting! Who at the coming of the dawn restores the soul to the body, and raises up in it its dormant life-force! Amen.
|
Gelobt seist Du Ewiger! der Du bei Tagesanbruch die Seele dem Körper wieder gibst, und die Lebenskraft in uns neu erweckst. Amen!
|
Praise be to you, Eternal One, who at dawn restores the soul to the body and reawakens the life force in us. Amen!
|
This morning prayer, “Reggeli ima,” a paraliturgical “Elohai neshamah” by Rabbi Arnold Kiss, was first published in his anthology of prayers for Jewish women, Mirjam on p.199-200 of the original Magyar edition (1897), and p.348-349 of the subsequent German edition (1907). I’ve set separate English translations side-by-side with the Magyar and German in order to highlight the subtle differences between the two. –Aharon Varady
Source(s)
