| Source (Magyar) | Translation (English) |
|---|---|
|
Rettegés és fájdalom környez engem Istenem! mint az űzött vad elött, aképpen van elzárva előttem az én nagy bajomban minden menekülés. Oh nyissál rést nekem a menekvésre a szorongatásnak sövényei között, óh vedd el rólam a rámszakadt veszélyt.
|
Fear and sorrow surround me, O my God, as before the hunted beast, so is all escape barred from me in my great danger. O open a gap for me to escape among the hedges of affliction, O remove from me the trouble laid upon me.
|
|
Kietlen elöttem szomorúságomban az egész világ — óh ha sokáig égeti a szivemet bánatom sebe, nem tudom elviselni tépő fájdalmait — én összeroskadok. Nyugtalan nappalaim vannak, nem találok örömet semmiben, éjszakai virrasztásoktól ég a szemem. Örvénybe estem — nyújtsd felém mentő karodat.
|
The whole world is desolate before me in my sorrow — O if long my heart burns with the wound of my grief, I cannot bear its tearing pains — I shall collapse. I have restless days, I find no joy in anything, nightly vigils burn my eyes. I’ve fallen into a vortex — extend your saving arm to me.
|
|
Siratón vallom: vétkeztem ellened, érdemben veszem el büntetésemet, óh de elégeljed meg már bűneim ostorozását. Tűzben az ércz is hajladoz, — az én gyönge lényem nincs érczbe öntve, a szenvedés hamar kimeríti erejét. Sziklákat összetörsz te haragodban Istenein! — engem csapásaid legkisebbike is lelki nyomorékká tesz — és most nagy mélységből hívlak téged Istenem!
|
I confess my sin against you, I take my punishment on merit, O but be satisfied with the scourging of my sins. In fire even iron is bent, — my frail being is not cast in iron, suffering soon exhausts its strength. You crush rocks in your wrath, O God, — the least of your blows makes me a spiritual wretch — and now from the depths I call upon you, O God!
|
|
Ne tartson sokáig kisértésed! vedd le rólam sujtoló kezedet! A tőrbe esett kis madarat te szabadítod ki, — ha úgy akarod — a veszedelem kínjaiból — hálóba estem én is, bontsd ki hálómnak összekuszált szálait! Ne hagyj elvesznem kétségeimben, romlásban, szerencsétlenségben.
|
Let not your temper last long! Remove your smothering hand from me! You shall deliver the little bird that is snared, — if you will it — from the torments of perdition — in a web I am caught, untangle the threads of my web! Let me not be lost in doubt, in ruin, in misfortune.
|
|
Te ismered az én nagy bajomat, te megérted az én keservemet, — emberek rajtam nem tudnak segíteni! te, aki annyi szerencsétlent megmentettél, még akkor is, amikor azt hitték mindenek, hogy nincsen többé menekülés — könyörülj te rajtam. Te, aki csodákat tudsz tenni — ne hagyj el éppen engemet, tekints le rám a magasságból Istenem! »Hiszek tebenned, bár azt kell mondanom: nagyon nyomorúságos vagyok én!« Istenem! Istenem! légy velem!
|
You know my great trouble, you understand my sorrow, — men cannot help me! you who has saved so many wretches, even when all thought there was no escape — have mercy on me. You who can work miracles — do not just abandon me, look down on me from on high, O God! “I believe in you, though I must say, I am very miserable.” God! God, be with me!
|
|
Ámen.
|
Amen.
|
This prayer by Rabbi Arnold Kiss for when one is confronted by grave difficulties, “Bajban,” was first published in his anthology of prayers for Jewish women, Mirjam (1897) on p.285-286. It doesn’t appear to me to have been translated in the subsequent German edition (1907). I’ve set my English translation side-by-side with the Magyar. –Aharon Varady
Source(s)
